A korábban más szívbetegségek markereként vagy következményeként számon tartott pitvari diszfunkciót önálló klinikai entitásnak tekinteni.

A szívelégtelenségben szenvedő és kedvezőtlen kimeneteket mutató be­tegek jelentős arányánál mutatható ki öt fontos mikrotápanyag alacsony plazmakoncentrációja, ami a mitochondriumok elégtelen működéséhez, következésképpen a szívizom rossz energiaellátásához vezethet. Ideje felülvizsgálni, hogy igaz-e az „üzemanyagból kifogyott motor” koncepció, vagy inkább az „önmegsemmisítés felé tartó hibás motor” paradigma lenne helyesebb.

Mindenki, de különösen a szívbetegek számára régóta javasolják a sóbevitel korlátozását, annak ellenére, hogy nem teljesen meggyőző, van-e hatása az életkilátásokra.

A fibromyalgia szindróma olyan krónikus fájdalom szindróma, mely domi­nálóan diffúz mozgásszervi fájdalmak képében jelentkezik, ezért hagyo­mányosan a reumatológiához, a lágyrész-reumatizmusok közé sorolják, jóllehet a centrális szenzitizáció és a centrális fájdalom mechanizmusai állnak a középpontjában.

A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leg­gyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus beteg­ségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk. 

Az onkokardiológia vagy kardioonkológia viszonylag új orvostudományi terület, mely több szakma – elsősorban az onkológia, hematológia és kar­diológia – integrált együttműködésén alapul. Kialakulását hosszú folyamat előzte meg. Kezdetben az onkokardiológiai együttműködés elsősorban az antraciklintartalmú kezelések mindenki által jól ismert kardiotoxikus mellékhatásainak felismerésére, követésére, illetve megelőzésére szolgált.

A Nemzeti Egészségügyi Program 2018–2030 szakpolitikai stratégiai ter­vezet a lakosság betegségterhének mérséklése érdekében a prevenciós törekvések első helyén a szív- és érrendszeri betegségeknek, a harmadik helyén pedig az anyagcsere-betegségeknek a megelőzését szerepelteti. Az e betegségek kialakulásában szerepet játszó rizikótényezők és -állapo­tok már gyermek- és serdülőkorban észlelhetők, gyorsítják a metabolikus eltérések kialakulását és az atherogenesist, e hatások kivédése vagy csök­kentése a felnőttkori betegségek prevencióját szolgálja.

A funkcionálisan szelektív receptorligandok alkalmazása biztonságosabb, hatásosabb gyógyszerek kifejlesztését teszi lehetővé – a szívelégtelenség kezelésében éppúgy, mint a fájdalomcsillapítás terén.

Az elmúlt évtizedek során a civilizált országokban robbanásszerűen meg­nőtt a 2-es típusú diabetes mellitusban és metabolikus szindrómában szen­vedők aránya. Epidemiológiai adatok alapján 2000-ben 220 millió 2-es típusú diabéteszes ember élt a Földön; 2013-ban ez a szám meghaladta a 300 milliót, és az előrejelzések szerint 2035-re 600 millió körüli beteg­szám várható. Összefüggés igazolható az elhízott, COPD-ben szenvedők és a metabolikus szindróma között.

Az angiotenzinreceptort és a neprilizint egyidejűleg gátló LCZ696 eredménye­sebbnek bizonyult az önmagában adott ACE-inhibitornál a halálozás és a szív­elégtelenség miatt szükségessé váló kórházi felvétel megelőzésében. Az Euró­pai Kardiológus Kongresszuson Barcelonában is közzétett adatok meggyőző bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy a kétfajta hatásmechanizmus krónikus szív­elégtelenségben többet ér a puszta RAAS-gátlásnál.

New England Journal of Medicine, 2014. szeptember